Interjúk

#1 interjú

Ezt az interjút egy oldal készítette velem - amelyik összegyűjti az interneten publikáló írókat -, mert megválasztottak az első hónap írójának. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, és még most is büszke vagyok rá, hogy sikerült egy ilyet elérnem. Remélem nektek is lesznek hasonló sikereitek, és ha a blog végére érek, és elkészül könyvként, majd úgy is olvassátok.

Gondoltam, ezt a pár szót elmondom Itt is lenne az interjú:

K: Honnan jött az ötlet, hogy írással kezdj el foglalkozni?

V: Hatalmas a képzelőerőm, és sokat szoktam álmodozni, hogy milyen jó lenne most épp máshol lenni, vagy a kedvenc sztárommal találkozni, csak egy napra más bőrébe bújni. És az írással mindezt elérhetem! Belecsöppenek egy teljesen más világba, ahol nincs körülöttem senki, csak én, és a gondolataim. Azt képzelek el, és alkotok meg, amit csak szeretnék, nincsenek határok, vagy akadályok.

K: Honnan merítesz ihletet?

V: Egy zeneszámból, filmből, vagy ha csak ránézek egy tárgyra, már képes vagyok abból valami ötletet meríteni, akár csak egy mondatot, de az már vonzza magával a többit. A napi eseményeimből, legyen az jó, vagy rossz, mind képes valamivel megihletni. Az emberek egymással való viselkedése, cselekedeteik, ahogy megnyílnak, vagy bezárkóznak a külvilág előtt.

K: Vannak bevált technikáid, hogyan kezdesz neki egy történetnek, hogyan építed fel, vagy pusztán a pillanatnyi hangulatod határozza meg a szereplőid sorsát?

V: Leginkább a pillanatnyi hangulatom az, ami által a szereplőimet formázom, tetteikkel és karakterükkel egyaránt, de a körülöttem történő eseményekből is szoktam gazdálkodni.

K: Mit gondolsz, milyen a jó könyv? Mitől lesz valaki jó, vagy éppen rossz író?

V: Fontos, hogy átérezzük azt, amin a szereplő keresztülmegy. Ha csak párbeszédek lennének, akkor nem tudnánk magunkat is odaképzelni, abba a helyzetbe, ahol az író is gondolta. Nem látjuk az arcmimikát, a gesztusokat, csak olvassuk, ezért is fontos, hogy le legyenek írva a mozzanataik a szereplőknek, a gondolataik, az érzéseik. Ha ezt át tudja valaki adni az írással, akkor úgy gondolom, hogy nyugodtan kijelentheti, hogy jó író, és sikere lehet a közönség, az Olvasók körében.

K: Szeretnél az írással a későbbiekben komolyabban foglalkozni, vagy ez csupán egy kellemes időtöltés? Mik a terveid a jövőre nézve?

V: Még nem gondolkodtam ezen, hogy bármi tervem legyen vele, egyelőre csak hobbiként tartom számon, de szívesen látnám valamikor a könyvemet a boltok polcain, vagy az emberek kezében, ahogy falják a szemeikkel a sorokat, és kiülnek az érzelmeik az arcukra. Felemelő érzés lenne ezt átélni.

#2 interjú (link)

Másodikként Fanni Sz. készített velem interjút, mint a blogversenyén a Legjobb Nem Fanfiction kategória nyertese. Nagyon örültem neki, és büszke vagyok erre is. Újabb sikert könyvelhetek el magamnak.

Nem szeretném "jártatni a számat" tovább, olvassátok az interjút:

K: Honnan jött a blog ötlete?

V: Mindig is szerettem a bűnügyi sorozatokat/történeteket, és mindig is ki szerettem volna magamat próbálni, mint ügynök, vagy helyszínelő. Ahogyan a nyáron az ablakomban ültem éjjel, elment előttem egy rendőrautó, ezzel felélesztve benne a fantáziát. Így keletkezett az alapötlet, és nagy vonalakban az egész sztori

K: Szerinted mi a sikeres blog titka?

V: Mindenképpen kell hozzá egy jó alapsztori, amit nem olvasunk minden harmadik blogon. Szép fogalmazás, leírások, szókincs, helyesírás, fantázia. Ha ezek megvannak, akkor már csak az Olvasókra van szükség.

K: Milyen írónak tartod magad?

V: Magamat egy kezdő írónak tartom még, mert van hova fejlődnöm. Fejlesztenem kell még a tudásomat ahhoz, hogy azt állíthassam, igen, én egy jó író vagyok.

K: Mióta vagy aktív blogger?

V: A blogger fiókom szerint 2012-ben regisztráltam, és kezdtem is a blogolást. Akkor még szabadidőm is több volt, hogy foglalkozni tudjak vele, most már ennek hiányában szenvedek kicsit.

K: Mit gondolsz azokról, akik másolják/lopják más blog ötletét?

V: Undorítónak tartom. Elhiszem, hogy tetszik egy történet, de akkor csak olvassák, és ne másolják le, hogy aztán sajátjukként újra közzétegyék.

Lehet, hogy van nagyon sok másolat, mégsem tudunk róluk, és az is lehet, hogy sikeresebbek azok, akik lopják, mint az eredeti szerzők. Az ilyeneket, akik nem képesek saját kis fejecskéjükből írni, és lopják egy másik ember munkáját, legszívesebben letiltanám a bloggerrel. Írogassanak csak maguknak, és amikor már készek arra, hogy a nyilvánosság elé hozzák, akkor tegyék meg a saját történetükkel, nem pedig a máséval.

K: Sikeres írónak tartod magad?

V: Egyáltalán nem. Örülök annak, amiket elértem, és kapok is támogatást, de egyelőre csak apróbb sikereim vannak, egy-egy novella, vagy rész után, az viszont nem jelenti azt, hogy máris sikeres írónak mondhatom magam. Remélem egyszer annak is eljön a pillanata.

K: Mi ihletett meg?

V: Talál a szeleburdiságom a legjobban. Eléggé bolondos lány vagyok, aki mindenen nevet, ugrál, kiabál és szerintem ennek a tömérdek energiának köszönhetően kezdtem el írni. Nagyon sokat gondolkodom - nem mindig a valóságon, inkább az álomvilágomon - és ezt bármikor ki tudom magamból adni az írás terén. Innen jönnek a legjobb ihletek is.

K: Mikor elkezdted írni a történetet, milyen érzésed volt?

V: Boldog és büszke voltam, mert az fordult meg a fejemben, hogy képes leszek maradandót alkotni. Nem csak egy tömegblog lesz, hanem egy különlegesség. Legalábbis, amiket eddig láttam, vagy olvastam blogokat, azok között biztosan.

K: Erőt ad, ha az Olvasóid pozitív megjegyzést írnak?

V: Mindenképpen. Imádom az Olvasóimat, hogy kitartanak mellettem, még így is, hogy havonta, vagy ritkábban vannak részek. Minden egyes komment, e-mail, vagy kedves szó feltölt energiákkal, melyek arra ösztönöznek, hogy írjak. És nem elég írnom, olyan kell alkotnom, ami jó is. Amíg nem vagyok vele teljes mértékben elégedett, addig alakítom, míg azt nem mondom, hogy most már publikálható a nyilvánosság számára is.

K: Milyen tanácsot adnál a kezdő íróknak?

V: Semmiképp se adják fel! Mindenkinek el kell valahol kezdenie. Ahogy halad a történet, mindenki fejleszti önmagát is, és az Olvasók, bloggerek is fejlesztik. Ez az egész olyan, mint egy közösség, ahol egymást is tudjuk segíteni, akár tudtunk ellenére is. Olvassanak sokat, hogy fejlesszék a már meglévő szókincsüket. Foglalkozzanak az írással, ne csak összecsapják, mert különben nincs sok értelme.